Bozótkutya blogja

Egyesek új bejegyzésért nyúznak, ám legyen!

A karácsony mondhatni szokványos volt, hosszabban nem rágódnék most rajta. Egy kis szösszenet: 25-én mindig szülőkhöz megyünk. Lányom reggel beszélt nagypapával telefonon, hogy mikor érkezünk, majd odajön hozzám és így szól “Azt mondta a papa, hogy siessünk, mert már volt náluk valami Jézus…”

A szilveszter izgalmasra és mások számára igen furcsára sikerült az idén, hiszen hites társammal nem együtt töltöttük. Aggodalomra semmi ok, még nem válunk Futós barátokkal egy nagyon aranyos tolnai falucskában, Szálkán voltunk kis híján 3 napot. Volt benne nagy evés-ivás, sőt még futás is! Na meg éneklés és nagyon sok nevetés A futós élményekért kedves olvasó, kérlek fáradj a futóblogomra.

Lusta és önző szülők lévén, a gyermekeinket csak vasárnap hoztuk haza a nagyszülőktől. Most írhatnám, hogy már annyira hiányoztak, hogy könnyek közt hajtottam álomra a fejemet, de azért ennyire álszent nem vagyok

Próbálom magam beleélni a karácsonyi hangulatba, de nem megy. Gondoltam arra is, hogy hamarabb kellett volna készülődni, dekorációt készíteni, karácsonyi illattal tölteni el a lakást, meg ilyesmi, hátha az segít. De mostanra úgy vagyok vele, hogy nem olyan nagy baj az, ha nem tudok igazán lelkesedni egy olyan ünnepért, aminek jelenlegi formájával kevéssé tudok azonosulni amúgy is.

Mindezek örörmére, ma a nagy sürgés-forgás helyett a fél napot a gépnél töltöttem némi locsi-fecsivel, aztán megsütöttem pár tepsi fűszeres kekszet karácsonyfadísznek és rágcsálnivalónak, majd kellemes estét töltöttem el kedves barátnőm és két üveg édes BB pezsgő társaságában. Hogy mire ittunk? Akármire. Mondjuk a  napfordulóra(hiszen az van, ujjé!) vagy hanukára(semmivel sem vagyunk közelebb a kereszténységhez, mint más valláshoz, ergo…) vagy a barátságunkra(ez mindig jó ok!)

Holnap (vagyis ma, hétfőn) egy cseppet hasznosabb szeretnék lenni, mert szüleimnek megígértem hogy a beiglit még szenteste előtt leszállítom, tehát meg kellene sütni. Némi takarítás és rendrakás sem ártana (lesz is), de nem vagyok hajlandó kifordítani a kéglit a sarkaiból, azért mert karácsony van.

Napok óta látok egy kis idézetet(?) egy ismerősnél:

“Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt már nem találsz rá.”

Igen, az enyémből lehet hogy hiányzik. De 24-én sem fogom keresni. Szeretném már kialakítani a magunk ünnepeit, amiket tényleg átérezhetnék, de nehezen megy. Ötleteim már vannak, csak a megvalósítás hiányzik.

Ma megsütöttem az első kazalnyi mézeskalácsot.

Futós dolgaim mostantól a futóblogon érhetők el.

Egy kis gyereksztorival adós vagyok. Múlt pénteken éppen fürdetni készültem a kölköket, Öcsit cipeltem ki a fürdőszobába, majd letettem őt és kezdtem volna a vizet készíteni, amikor kicsi fiam úgy ahogy volt pofáraesett a kövön… Ordítás, száj vérzik, na bumm, gondolnám, de ahogy jobban nézem, látom, hogy az egyik frontfoga ripityára van törve! Nem esett ki, csak összezúzódott, de totál. Gyors mérlegelés, hát így talán mégse maradjon szegény gyerek, menjünk el az ügyeletre. Apa persze éjjeli melóban, gőzöm sincs hol van fogászati ügyelet, naccerű. Szerencsére másnap amúgy is nagyszülőkhöz mentek volna, hát átugrottunk már este, gondoltam Juditot otthagyom és megyek a pöttömmel az ügyeletre. Mire odaértünk sikeresen kibányászta, kiköpködte a fogdarabkákat és láthatóan nem zavarta őt a bentmaradt csonk, így dokihoz végül csak másnap mentünk el. Azt mondták, jobb nem kiszedni a gyökeret, hogy ne mozduljanak el a környező fogak. Csak kicsit lecsiszolta a doki, hogy ne legyen olyan érdes a felszíne, ezt viszont oly ügyesen, hogy jól végigkarcolta a gyerek szája szélét a kütyüvel….argh

Még kicsit féloldalasan harap, de úgy tűnik, már nem érzékeny neki, viszont el fogom vinni gyerekfogászatra, mert baromi rondán szét van hasadva a csonk és nem igazán hiszem, hogy ez így jó hosszabb távon.

VCsAndinak! Sajnálom, hogy mostanság nem sikerül “összefutnunk”, de remélem nagyon szuper szülinapod lesz, amit nem ront el se problémás pasi, se idétlen kölkök, se hülye szomszéd! És talán még a lakást sem gyújtod fel idő előtt(Karácsony előtt…)

Pici fiam 26-án betöltötte a második életévét Aznap csak kis családunk körében köszöntöttük fel, a “buli” vasárnapra lett betervezve. Vasárnap helyi futónapot rendeztek, amire lelkesen kilátogattunk, édesanyámmal, a gyerkőcökkel és egy kedves futóbolond barátommal (gyermekes barátnőim ismét nem tudtak eljönni, egyéb elfoglaltság illetve gyerekek betegsége miatt). Lánykám részt vett az ovis futásban, kipingáltatta a képét (alma volt) , kipróbálta az ügyességi játékokat és a felfújható csúszdát. Fiam leginkább a nyüzsgést élvezte. Futóhaverral szaladtunk egyet a tízezer méteres mezőnyben, ő egész jól szerepelt, én végigvonszoltam magam a távon. A térdem már az első kilométertől fájt, ami nagyon dühített. Így is megvolt 1 órán belül(épphogy), de azért nem így képzeltem

A szülinapi buli is elég családiasra sikerült, hiszen csak plusz 1 gyerkőc volt(Judit ovis szerelme, aki már iskolás), de így is klasszul felforgatták a lakást, mi felnőttek pedig jól elcsevegtünk.

Képek: