Bozótkutya blogja

Múlt vasárnap indultunk férjjel és 17 diákkal vándortáborozni a Bükkbe. A terv szerint vonat Salgótarjánig, majd onnan gyalogszerrel a Kohász úton(kék jelzés) ameddig csütörtökig eljutunk. Szokás szerint autós kísérő, szállás és hasonló luxus mellőzésével.
Korábban is aggódtam cseppet a nagy létszám és a jelentős számú relatíve ifjú résztvevő miatt, de a vonatozás, majd az első emelkedő meggyőzött, hogy ez egy nagyon lassú, helyenként rázós 5 nap lesz. Kiderült ugyanis, hogy csapatunk több tagja nem csupán teljesen tapasztalatlan ami a túrázást illeti, de valószínűleg hátizsák nélkül is nehezen haladna a terepen. Sebaj, gondoltam, alkalmazkodunk, csak szépen, lassan, nem hajt a tatár. (azért az fura volt, hogy a nálam alig fiatalabb öregdiák hölgyeménytől kellett átvállalnom a sátrukat, mert nem bírta el….így én lettem a legnehezebb hátizsák büszke tulaja irka 20kg, de nem mértük)
Ennek szellemében, a Bárnáig tartó kb 11km-es utat sikerült is közel 5 óra alatt megtennünk. Itt újraterveztük az aznapi penzumot, hiszen esélyünk sem volt sötétedésig eljutni Istenmezejére. A helyi kiskocsmában mindenki kapott egy meleg kapucsínót, az ifjúság beszerezte a szükséges chips adagját, majd továbbindultunk. Végül a baglyoskúti kulcsosházig mentünk, ahol gyors sátorállítás következett és mire behúzódtunk, meg is jött az eső. Reggelig el sem állt. Több sátor beázott, ami igencsak rontotta a hangulatot. Felhős időben közelítettük meg Istenmezeje települést ahol megvettük a reggelinek valót, de mire enni kezdtünk volna, ismét szakadni kezdett az eső. Két óra múltán még mindig reménytelennek tűnt az időjárás, így nehéz szívvel bár, de kimondtuk az ítéletet: Itt a vége. Hosszú órákig tartó buszozás-vonatozás után, estére értünk haza.

Prológ: A méreg elfutott, mikor Egerben ragyogó napsütés fogadott, de itthon már “megnyugtatóan” szakadt az eső. Minket igazolt, hogy hétfő éjjel vihar, jégeső tarolt az általunk járt tájon is és a következő napokra is hasonlót jósoltak.

Kedvenc beszólás: “Józsi bácsi, én sose gondoltam volna, hogy így fogok egyszer örülni egy kocsmának! ”
Azért tanulságos is volt ez a kis kirándulás, ezt bizonyítja a másik megjegyzés “Én nem is gondoltam, hogy vannak még ilyen eldugott kis falvak…”

Fiam nem túl szépen evett a vacsinál, mire a nővére közölte, hogy Disznótartó! (oviból hozott okosság…nem disznó, disznótartó…hogy miért? na, mind1)
Erre a ki pasi aszondja: Nem dinnótartó, cicitartó!
:)))))))))))

A futóbolondok fórumról szereztem magamnak taxit Mátrafüredre, jó korán indultunk, jó korán odaértünk, így jó sokat jártathattam a számat a rajtig. Kissé hüvös volt, de futáshoz éppen jó. Üdvözöltük egymást az ismerősökkel, elvégeztük a szükségeseket és már el is dördült a startpisztoly(na jó, inkább csak pukkant, de hát kis magyar hegycsúcs, kis magyar pisztoly)
Rém meglepő módon a hegy olyan volt, mint tavaly. Sőt, éppen ugyanolyan magas is volt, és épp olyan meredek. Bozót viszont valamivel erősebb volt,mint tavaly, mert most 1:26 alatt fel is vergődött Az utolsó 2kilin igen rendesen(tempósan!) belegyalogoltam ám és élveztem az utálatot azok szemében akik bár erőltetett futómozgással haladtak, szépen elmaradtak mögöttem vagy legalábbis egy fikarcnyit sem mentek gyorsabban nálam. Tudom, sokak szerint szinte csalással egyenértékű egy futóversenyen gyalogolni, de én azt vallom, hogy a futás addig futás, amíg tényleg van lebegő fázis, valamint előnye a gyaloglással szemben az, hogy gyorsabban haladunk vele, így ha ezek a körülmények miatt nem valósulnak meg, akkor inkább gyalogolok. A célban a kőtapizás és fotózkodás után megkaptam mindhárom megérdemelt érmemet(Balaton csapat, Félmaraton Mánia, Kékes), majd némi csacsogás, evés-ivás, borozás(!) után nekiindultam a lefelé útnak.

Mintha lopnám az érmeket

Magányos terepfutást/túrakocogást terveztem be, így nem a feltehetően favorizált kék kereszt vagy háromszög jelzést választottam, hanem a kissé hosszabb pirosat, és nem bántam meg. Gyönyörű volt az erdő és az út is egészen jól futható.

From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty

From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty

Nem sikerült elkavarnom sehol, csupán egyszer hittem azt, hogy az út a susnyáson keresztül folytatódik, de a vadszeder hamar meggyőzött hogy nem arra akarok menni :-p Igaza volt! Az utamba eső forrásnál feltöltöttem a palackomat és huss tovább. Mátrafüredre érve engedélyeztem magamnak egy fagyit, ennek köszönhetően összefutottam egy eddig csak a netről ismert futópajtással. Szerelékigazítás után a sárga jelzést követtem egészen Gyöngyösig. Valahogy még sohasem keveredtem erre a szakaszra és most csak ámultam, hogy milyen klassz. Nem annyira jól futható, de igazán szép.

From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty

From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty

A gyöngyösi buszállomáson úgy néztek rám, mintha az Alienből léptem volna elő, pedig pont úgy néztem ki, mint egy egy átlagos futó - kipirult, napsütött orcára száradt só; átizzadt, néhol sótol foltos ruházat; összekaristolt poros lábak és némi izzadságszag (Időket nem igazán néztem, de a “verseny” 1:26 volt, utána közel 1 óra téblábolás a célban,lefelé menet közben rengeteg megállás bámuldozni-fotózni, kb 20perc Mfüreden, így végül 5 órára értem Gyöngyösre)

(Ja, és nagyon köszi a Stefánián Árpád-sávos zászlók alatt menetelő feketeseregnek(bocs a képzavarért), hogy majdnem lekéstem a buszcsatlakozást…argh

Három napja. Kiderült ugyanis, hogy valahol az épület alatt csordogál a vizünk. A bejövő cső azonban a fürdőszoba és a kamra alatt van valahol, az udvaron pedig járda, gyerekcsúszda, fűszerkert és hasonlók vannak az útjában. Mivel semmi hangulatunk nem volt feltúrni-törni mindent és keresgélni a hibát, inkább csináltatunk egy új vezetéket az udvarra bejövö vízcsőre csatlakozva, a házat megkerülve, így sehol nem lesz az épület alatt legalább. Kubikusmunkáért viszont nem vagyok hajlandó fizetni, úgyhogy s.k. ássuk a gödröt, vagyis ásom leginkább én, mert pasinak az iskolaév utolsó hete kissé sűrű. Minden vágyam volt keresztedzésként 30méter hosszan 90centi mély árkot ásni

De némiképp elégedettséggel tölt el, hogy még csak nem is fájnak a tagjaim az ásástól-lapátolástól, sőt vízhólyagból is csak egy aprócskát sikerült szereznem :-p

Szombaton Kékes csúcsfutás! Ez egy szuper verseny, bár versenyezni esélyem sincs 700méter folyamatos szintemelkedés alig 11km távon és mindennek célja a mi kis országunk csúcsa. Nagyon várom! Úgy volt, hogy nem megyek idén, leginkább anyagi okokból, erre csurrant nekem egy ingyen nevezés. Repülök Utána tervben van egy kis túrakocogás a Mátra turistaútjain, hogy meglegyen a szülinapi kilométerem, mert hétfőn nem hiszem, hogy akad időm és gyerekcsőszöm, hogy kimenjek 3 órát futkosni….

http://www.futanet.hu/verseny/2009/kekes/fr_kekes.html

2:55-nél láthattok két pasi mögött felslattyogni a dombon. Ha tudtam volna, hogy filmeznek….

Megint futás. Nem is tudom, kell-e ez ide, hiszen akit valóban érdekel annak már elmeséltem, de azért pár szó és kép mégis.

Szombaton a Generali Dunaparti Futógálára(jaj, de szép név) mentünk piciny fiammal, babajárgánnyal. Vagyis odafelé autó+busz+metró+villamos kombóval, ami nagyon tetszett a kis manónak! Tébláboltunk, beszélgettünk, Dunát néztünk, majd megnéztük, ahogy elrajtol az 5km-es mezőny. Szegények, a célba már szakadó esőben érkeztek mi pedig gyorsan fedezék után néztünk. Találtam is egy remek kis emelvényt ami alá bebújhatunk és a babajárgányt is épp alá tudtam tolni. Csak épp a víz hamarosan alattunk is folydogált, így végül a következő bő háromnegyed órát guggolva töltöttem. Á, csak egy icipicit gémberedtek el a lábaim Öcsi viszont nagyon élvezte, hogy onnan kukucskálhatott ki a csuromvizes szaladgáló emberekre :-)  Aztán el is jött a tizes rajtja és megindultunk a rakparton. Kénylemes tempóban kocorásztunk a gyermek pedig a járgányban virgonckodott. Kiabált hadonászott és minden egyéb módon megpróbálta felhívni magára a figyelmet. Sikerült. A táv második felében sikerült beérnünk Pocokharcsát(aki se nem pocok, se nem harcsa) akinek épp szülinapja volt, és együtt futottunk a célig. Utána még csacsogtunk egy sort és felköszöntöttünk még pár szülinapost. Kissé eláztunk, de jó buli volt.

Kevés alvás után a reggel fél hatkor indulhattam is a Lowe Alpine terepultrára. (vajon hogy a szöszbe kell ezt a nevet kiejteni? Nem low hanem lowe így kétlem, hogy alpájn, netán elpájn lenne, ahogy páran mondják….)  Felhős, de esőmentes időben értünk Szárra a rajt helyszínére, de csúnya felhők gyülekeztek az égen.  Szerencsére előző nap itt nem esett, így nem volt sár(még). A rajt után egy pici szakasz aszfaltot követően már a Vértes erdeiben is találtuk magunkat és rögtön némi emelkedőkkel birkóztunk. Egy peches sporttárs az első komolyabb emelkedő tetején akkorát bukott, hogy kiugrott a válla. Számára a verseny itt, illetve a kórházban befejeződött Kénylemes tempóban haladtunk két sporttárssal együtt, az emelkedőket meggyalogoltuk, a többit futottuk. A jelzések tökéletesek voltak, szuper volt az itiner is, emlegettük is, hogy a hülye se tudna eltévedni….Hát, az élmezőny egy részének olyannyira sikerült, hogy Oroszlányban kötöttek ki. Mi nem kavartunk el sehol, nygodtan, figyelmesen haladtunk. A cél csak a szintidőn belüli teljesítés volt. Az elenőrzőpontokon szuper terülj-terülj asztalkámot varázsoltak a kedves szervezők illetve a lelkes önkéntesek, köszönet nekik érte! Kb 3 óra elteltével kezdett esni az eső, jól eláztunk, néhol csúszkáltunk, de hát ennyire számítottunk az előzmények után. A végére ketten maradtunk együtt és így futottunk be a célba 6:24-es idővel. Forró zuhany, kajálás, beszélgetés és egy csodás masszírozás következett még mielőtt hazaindultunk. A masszőrfiú az összes maradék energiáját rajtam adta ki, de jól esett :p Szegény halálra gyilkolta a gerincemet és végül egyetlen halk roppanást sikerült kicsikarnia belőle, de ahhoz majdhogynem el kellett törnie

Epilógus: Fiam a futást emlegeti folyton ” Anya fut, anya fut!” Izomlázam alig, bár nem futnék szívesen ma Kékest Csak a bokám sz*r, de azt már megszoktam:p És most pünkösd hétfő tiszteletére házimunka és cseresznyeszedés

Mit szóltok egy kis júniusi jótékonysági sétához?

Avon gyaloglás az életért

…Bogarantyú!